A kezdetek...


Szeretettel köszöntelek a Tudatos Intimitás Alapítvány weboldalán! Csörgits Kinga vagyok, az alapítvány megálmodója és elnöke. Ezzel a kezdeményezéssel hiszem, hogy egy álom indult útjára és remélem, hogy sikerül egy élő, lélegző közösséget köré építeni olyan emberekből, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak a szabadon megélt, tudatos szexualitásról és szülésről, valamint a gyermekek szexuális védelméről.

Hosszú évekig tartó ráhangolódás után tíz évvel ezelőtt léptem a pályára. Mindig is analitikus jellem voltam, vonzott a spiritualitás és a keleti filozófia. Első diplomámat a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola hallgatójaként szereztem meg, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Vallástudomány tanszékén folytattam tanulmányaim 2014 szeptemberétől. Az elmúlt hét év számos változást hozott a hivatásomban és a magánéletemben egyaránt. Lehetőségem nyílt rá, hogy eltávolodjak mindattól, amit létrehoztam, így kiemelten szakmailag csak azt tartottam meg, ami valóban én vagyok. Amit bárhol bármikor hitelesen tudok átadni, tiszta szívből szeretettel.

A jógával kapcsolatos tanulmányaim végérvényesen változtatták meg az életem és a kitűzött céljaim egyaránt. Az elmúlt öt évben számos elméleti és gyakorlati stresszoldó-és terápiás technika elsajátítása mellett, tanulmányokat folytattam pszichológia, önismeret, személyiségfejlesztés, vallási irányzatok, deviáns vallási kultuszok, retorika és filozófia tantárgyakból. Első szakdolgozatomat a nőiség és a vallás kapcsolatáról írtam. A fent említett tanulmányok és szakmai tevékenység nyomán építettem fel egy sajátos terápiás eljárást, mely ötvözi a keleti hagyományokra épülő szabályokat (mentor-mentorált kapcsolat) és elméleti hátteret a modern motivációs erejű énképerősítő attitűddel.

A szexológiai ismeretek elsajátítása és a nemiség, valamint az abból adódó (vagy azzal kapcsolatos) traumák magas szinten történő ismerete és terápiás kezelése számomra missziós tevékenység.

Ezért a második szakdolgozatomban női orgazmus zavarok feloldásával és alternatív terápiás lehetőségekkel foglalkozom. A témában való elmélyülés- és személyes érintettség egyfajta készséget fejlesztett ki bennem, melynek segítségével könnyedén ismerem fel és kezelem a hasonló eredetű lelki sebeket. Motivációs erejű spirituális irodalom témakörben idén novemberben megszületett első könyvem Te kinek az életét éled? címmel és útjára indítottuk a Tudatos Intimitás Alapítványt. Itt tartunk most.

Azt, hogy ebben a témában, ezzel a megközelítéssel szeretnék létrehozni egy önfejlesztésre épülő támogató bázist, már hosszú évekkel ezelőtt megfogalmaztam magamnak. Tapasztalatom szerint az intimitás egy nagyon bonyolult terület és nehéz rajta fogást találni, főleg akkor, ha ezt egy alapítvány tevékenységén keresztül szeretné megtenni az ember. Szerencsére a szexuális tudatosság és ebben a témában való fejlődés iránti vágy egyre elfogadottabb, így számos lehetőség adott, ha valaki el szeretne indulni ezen az úton. Ennek ellenére ki merem jelenteni, hogy az a gondolkodásmód, amit ezen az alapítványon keresztül szeretnénk megmutatni, hiánypótló és szükséges. Leginkább azért, mert olyan témákat kapcsolunk itt össze, melyek látszólag nem feltétlenül illenek össze. Olyan fogalmakra gondolok, mint:

-tudatos várandósság, vajúdás, szülés

-perinatális időszak, szülő - gyermek kapcsolat kicsit másképp

-gyermek vagy felnőttkori trauma, abúzus kezelése

-férfi - női kapcsolati dinamika ismerete, megfelelő viselkedés minták és kommunikáció elsajátítása

-saját határok kijelölése, önismeret, öntudat, áldozati vagy agresszor szerep felismerése, gyermekkorból hozott "programok" oldása, felelősségvállalás

-klasszikus férfi - női szerepekben való frusztrálódás kezelése, vállalt szerepekkel történő azonosulás tudatosítása

-vágyak, fétisek, perverziók, deviáns viselkedési formák, az első gyermekkori szexuális élmények bevésődésének felvállalása és a gyógyulási szakasz részeként való elismerése

-tudatos intimitás, szexualitás energetika felépítése

-felvilágosítás és edukáció

A fenti fogalmak összekapcsolása számomra két hangsúlyos témakört jelöl ki. Az egyik az abúzust elszenvedett gyermekek védelme és támogatása. A másik pedig a felnőtt szexedukáció. A védelem és támogatás már a téma érzékenységéből adódóan is egy nagyobb lélegzetvételű projekt lesz. Itt a legfontosabb célkitűzés egy szakemberekből álló csoportot létrehozni, akik együtt és külön - külön is valóban hatékony segítséget tudnak nyújtani abban, hogy az áldozatok feldolgozzák a feldolgozhatatlant. A felnőtt szexedukáció kicsit könnyedebb, de ugyanolyan fontos téma, ami sajnos nem elválasztható az előzőtől, hiszen legtöbbször magát az elkövetőt is éri valamiféle gyermekkori trauma, ami nem került feldolgozásra.


Terápia az én szememmel

Az alapítványi munka keretein belül megvalósuló művészeti projektekért, ahogy a vállalt szolgáltatások minőségéért és az oldalon bemutatott kollégák szakértelméért is 100%-ban vállalom a felelősséget, ami egyfajta minőségi garanciát jelent. Úgy gondolom, hogy a szexualitás (ahogy írtam is) egy nagyon nehéz és bonyolult téma, ezért minden hozzánk érkezőnek szeretném megkönnyíteni azt, amit nekem sajnos senki nem tudott akkor.

Amikor stresszhelyzetbe kerülünk, veszteség vagy trauma ér bennünket, sokszor ahelyett, hogy elengednénk a fájdalmat, önmagunk védelmében elrejtjük azt. Terápiás körülmények között könnyen diagnosztizálhatóak ezek a stressz pontok, melyeket minden esetben valamilyen anyagi sűrűség, tehát fizikai tünet takar. A cél e területek feltárása, és a mögöttes érzelmi töltet feloldása. Legyen szó egy tényleges terápiáról, tanácsadásról, szülés kísérésről vagy egy művészi aktfotózásról.

A lelki önkínzás, vagy ahogy én hívom, kudarcélvezés egy tudatalatti program, amit az átélt trauma vált ki, és folyamatosan fut a háttérben, akár kisgyerekkortól kezdve. Ez a program képes kapcsolódni bármilyen, jelenben átélt fájdalommal, így a negatív érzés ereje megsokszorozódik és az uralma alá vonja a gondolkodásmódunkat. Ebből következik, hogy ugyanazokat a sérelmeket szenvedjük el újra és újra. Mivel ugyanaz a program fut a háttérben, így ugyanazokat a feladatokat, szituációkat és személyeket hívjuk be az életünkbe újra és újra.

A közös munka során nem harcolni fogunk a kialakult mintával, hanem tudatosítjuk és elfogadjuk azt. Megtanuljuk a fájdalmat átfordítani. Miért? Csakis önmagunk miatt! A személyes és a terápiás tapasztalat egyaránt azt mutatja, hogy legtöbbször a traumatikus sebek körbevesznek, "hozzátapadnak" egy sokkal fontosabb életérzéshez (vagy életfeladathoz), melynek megélése egy teljesebb, boldogabb, egészségesebb énkép eléréséhez segít hozzá.

Személyes példám is alátámasztja a leírtakat. Ezért a jeligénk:

HASZNÁLD A FÁJDALMAD!

A személyes kapcsolat, a bizalom és az elvárásoktól megítélésektől mentes közeg elengedhetetlen a fejlődéshez. A továbbképzések, tanácsadások és egyéb szolgáltatások minden esetben a kezelt igényeinek megfelelően személyre szabva épülnek fel. Amiben minden szolgáltatás megegyezik az a misszió, mely az alkalmazott eszköztártól függetlenül állandó. Ez pedig a stressz, szorongás oldása, a kezelt belső erőforrásainak felfedezése és a régi negatív minták átalakítása.


Egy kicsit másképp magamról ...

Tizenhárom éves voltam, amikor a nevelőapám először meglátogatott éjszaka. Én szerencsés voltam, mert fizikailag nem bántalmazott, és nem történt behatolás sem. Viszont az éjszakai látogatások több mint egy éven keresztül zajlottak, és mindig ugyanúgy. Arra ébredtem, hogy orálisan kényeztet. Ennél többet csupán az első alkalommal akart, akkor azt szerette volna, ha én kényeztetem őt a számmal. Mindezt azért - mondta ő -, hogy felkészítsen a szexuális életre és a férfiakra. Szerettem ezt az embert. Ötéves korom óta nevelt, fontos volt számomra.

Ez azért nehéz, mert utóbb nagyon problémás leválasztani a szeretet, csalódottság, szégyen, élvezet, bűn fogalmakat egymásról. Viszont van itt még valami, ami ugyanolyan mély (ha nem mélyebb) nyomot hagyott bennem, és a szexuális erőszakkal együtt 28 éves koromig ellehetetlenített attól, hogy egészséges szexuális életet éljek. Édesanyám és a nevelőapám szexuális értelemben nagyon felszabadult, szenvedélyes kapcsolatban álltak egymással. Ebből adódóan öt- és tizenhárom éves korom között heti rendszerességgel hallgattam órákon át őket éjszakánként. Számtalanszor felébredtem a hangokra, néha megpróbáltam szóvá tenni vagy kimutatni, hogy nekem ez nem jó. Hogy nem értem, mi történik és zavar. De édesanyám elég egyértelműen adta a tudtomra, hogy ehhez semmi közöm. Több oka is van annak, hogy mindezt leírom. Egyfelől szeretném, ha látnád, ez bárkivel megesik, és igen, lehet róla beszélni. Mert bármi is történjék, ez a kulcs a gyógyuláshoz. TUDJ RÓLA BESZÉLNI! A problémáidról, a fájdalmadról. Mert ez az alapja annak, hogy később egy egészséges szexuális kapcsolatban a partnerednek is ki tudd mondani az igényeidet, vágyaidat. Hidd el, én tudom, miről beszélek. Hosszú éveken át hallgattam édesanyámékat éjszakánként. Nem akartam hallani. Olyannyira nem, hogy a fülem éveken át állandóan be volt gyulladva. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan bólintanak most közületek együtt érzően. Bizony. Ez önmagában kimeríti a gyermekkori abúzus fogalmát. A második probléma, hogy egy gyermeknek fogalma nincs róla, mi történik ilyenkor körülötte és benne. A testében, a fejében egyaránt félelmet keltenek a nem odaillő hangok. Én például nagyon féltem és iszonyúan szégyelltem magam. A testem természetes, hogy reagált, de fogalmam sem volt, mi történik velem. A tapasztalataimat pedig senkivel nem mertem megbeszélni. Érthető tehát, hogy amikor tizenhárom éves koromban újabb abúzus áldozatává váltam (a meglévő mellett), ismét úgy döntöttem, hogy nem szólók senkinek. Minek, igaz? Ha eddig nem hallgattak meg, eztán miért tennék? És ha eddig nem kértem segítséget, eztán miért tenném? Amikor tizennégy éves lettem, megismerkedtem életem első fiújával, akibe bele is szerettem, és persze le is feküdtem vele. Neki mertem először beszélni a velem történtekről. Az ő buzdítására mondtam el mindent édesanyámnak, aki nem hitt nekem. A fiúra hallgatva még a rendőrségre is elmentünk, de sajnos azt kell mondanom, csak tovább mélyítették az egyébként is mély sebeket.

A történetem világosan mutatja, hogy milyen elementáris fontosságú programok sérülnek meg vagy épp indulnak be itt: anya-lánya és apa/nevelőapa-lánya kapcsolat, önkifejezés, önfelvállalás, tiszta kommunikáció, bizalom, tisztelet, önátadás hiánya, hamis énkép, férfi-női szerepek és kapcsolódási lehetőségek beszűkülése, alulműködése, negatív szülői minták tudattalan újraélése párkapcsolatban vagy szülő-gyerek kapcsolatban, depresszió, kilátástalanság, áldozati szerep újraélése, stb. A sort bármeddig folytathatnám. Az abúzusból adódó szexuális panaszok nagyon sokfélék lehetnek, és persze mindannyian másképp reagálunk a történtekre. Én például két területen ragadtam be: lelki síkon az anya-lánya kapcsolat sérülése okozott komoly nehézségeket, fizikai síkon pedig az anorgazmia. Előbbiből adódóan blokkolódott az önkifejezésem, rögzült bennem az áldozati minta, és a negatív anyai programot tudattalanul is továbbvittem a saját gyermekeimre és a párkapcsolataimra egyaránt. Ezek nem kis dolgok, és a felismeréshez vezető út végtelenül hosszúnak tűnt. Utóbbiból adódóan 28 éves koromig nem voltam képes férfi jelenlétében elérni az orgazmust, sem beszélni arról, nekem hogy lenne igazán jó. Lehetett bármilyen fantasztikus élmény a szex, egy ponton túl képtelen voltam átadni magam. Ez az a bizonyos kontrollvesztéstől való félelem, amit én csak fal effektusnak hívok. Most 34 éves vagyok. Ma már képes vagyok több minőségben is élvezni a férfit és a tőle kapott orgazmust. De ami számomra még fontosabb, felismertem azokat a negatív programokat, amelyek tudattalanul a háttérből irányítottak. Ez nem könnyű út, viszont nem is lehetetlen. Mindezt azért írom le, hogy tudd, van megoldás! Hogy azzal a bizonyossággal olvass tovább, hogy nincs lehetetlen, még egy olyan megfoghatatlan témában sem, mint az orgazmuszavar.

Remélem a weboldalon olvasgatva, közelebb kerülsz a saját gyógyulásodhoz, bármit is jelentsen ez számodra.

Szeretettel,

Kinga