A kezdetek...
Szeretettel köszöntelek a Tudatos
Intimitás Alapítvány weboldalán! Csörgits Kinga vagyok, az alapítvány
megálmodója és elnöke. Ezzel a kezdeményezéssel hiszem, hogy egy álom
indult útjára és remélem, hogy sikerül egy élő, lélegző közösséget köré
építeni olyan emberekből, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak a szabadon
megélt, tudatos szexualitásról és szülésről, valamint a gyermekek
szexuális védelméről.
Hosszú
évekig tartó ráhangolódás után tíz évvel ezelőtt léptem a pályára.
Mindig is analitikus jellem voltam, vonzott a spiritualitás és a keleti
filozófia. Első diplomámat a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola
hallgatójaként szereztem meg, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vallástudomány tanszékén folytattam tanulmányaim 2014 szeptemberétől. Az
elmúlt hét év számos változást hozott a hivatásomban és a
magánéletemben egyaránt. Lehetőségem nyílt rá, hogy eltávolodjak
mindattól, amit létrehoztam, így kiemelten szakmailag csak azt tartottam
meg, ami valóban én vagyok. Amit bárhol bármikor hitelesen tudok
átadni, tiszta szívből szeretettel.
A
jógával kapcsolatos tanulmányaim végérvényesen változtatták meg az
életem és a kitűzött céljaim egyaránt. Az elmúlt öt évben számos
elméleti és gyakorlati stresszoldó-és terápiás technika elsajátítása
mellett, tanulmányokat folytattam pszichológia, önismeret,
személyiségfejlesztés, vallási irányzatok, deviáns vallási kultuszok,
retorika és filozófia tantárgyakból. Első szakdolgozatomat a nőiség és a
vallás kapcsolatáról írtam. A fent említett tanulmányok és szakmai
tevékenység nyomán építettem fel egy sajátos terápiás eljárást, mely
ötvözi a keleti hagyományokra épülő szabályokat (mentor-mentorált
kapcsolat) és elméleti hátteret a modern motivációs erejű énképerősítő
attitűddel.
A szexológiai ismeretek elsajátítása és a nemiség, valamint
az abból adódó (vagy azzal kapcsolatos) traumák magas szinten történő
ismerete és terápiás kezelése számomra missziós tevékenység.
Ezért a
második szakdolgozatomban női orgazmus zavarok feloldásával és
alternatív terápiás lehetőségekkel foglalkozom. A témában való
elmélyülés- és személyes érintettség egyfajta készséget fejlesztett ki
bennem, melynek segítségével könnyedén ismerem fel és kezelem a hasonló
eredetű lelki sebeket. Motivációs erejű spirituális irodalom témakörben
idén novemberben megszületett első könyvem Te kinek az életét éled? címmel és útjára indítottuk a Tudatos Intimitás Alapítványt. Itt tartunk most.
Azt,
hogy ebben a témában, ezzel a megközelítéssel szeretnék létrehozni egy
önfejlesztésre épülő támogató bázist, már hosszú évekkel ezelőtt
megfogalmaztam magamnak. Tapasztalatom szerint az intimitás egy nagyon
bonyolult terület és nehéz rajta fogást találni, főleg akkor, ha ezt egy
alapítvány tevékenységén keresztül szeretné megtenni az ember.
Szerencsére a szexuális tudatosság és ebben a témában való fejlődés
iránti vágy egyre elfogadottabb, így számos lehetőség adott, ha valaki
el szeretne indulni ezen az úton. Ennek ellenére ki merem jelenteni,
hogy az a gondolkodásmód, amit ezen az alapítványon keresztül szeretnénk
megmutatni, hiánypótló és szükséges. Leginkább azért, mert olyan
témákat kapcsolunk itt össze, melyek látszólag nem feltétlenül illenek
össze. Olyan fogalmakra gondolok, mint:
-tudatos várandósság, vajúdás, szülés
-perinatális időszak, szülő - gyermek kapcsolat kicsit másképp
-gyermek vagy felnőttkori trauma, abúzus kezelése
-férfi - női kapcsolati dinamika ismerete, megfelelő viselkedés minták és kommunikáció elsajátítása
-saját
határok kijelölése, önismeret, öntudat, áldozati vagy agresszor szerep
felismerése, gyermekkorból hozott "programok" oldása, felelősségvállalás
-klasszikus férfi - női szerepekben való frusztrálódás kezelése, vállalt szerepekkel történő azonosulás tudatosítása
-vágyak,
fétisek, perverziók, deviáns viselkedési formák, az első gyermekkori
szexuális élmények bevésődésének felvállalása és a gyógyulási szakasz
részeként való elismerése
-tudatos intimitás, szexualitás energetika felépítése
-felvilágosítás és edukáció
A
fenti fogalmak összekapcsolása számomra két hangsúlyos témakört jelöl
ki. Az egyik az abúzust elszenvedett gyermekek védelme és támogatása. A
másik pedig a felnőtt szexedukáció. A védelem és támogatás már a téma
érzékenységéből adódóan is egy nagyobb lélegzetvételű projekt lesz. Itt a
legfontosabb célkitűzés egy szakemberekből álló csoportot létrehozni,
akik együtt és külön - külön is valóban hatékony segítséget tudnak
nyújtani abban, hogy az áldozatok feldolgozzák a feldolgozhatatlant. A
felnőtt szexedukáció kicsit könnyedebb, de ugyanolyan fontos téma, ami
sajnos nem elválasztható az előzőtől, hiszen legtöbbször magát az
elkövetőt is éri valamiféle gyermekkori trauma, ami nem került
feldolgozásra.
Terápia az én szememmel
Az
alapítványi munka keretein belül megvalósuló művészeti projektekért,
ahogy a vállalt szolgáltatások minőségéért és az oldalon bemutatott
kollégák szakértelméért is 100%-ban vállalom a felelősséget, ami
egyfajta minőségi garanciát jelent. Úgy gondolom, hogy a szexualitás
(ahogy írtam is) egy nagyon nehéz és bonyolult téma, ezért minden
hozzánk érkezőnek szeretném megkönnyíteni azt, amit nekem sajnos senki
nem tudott akkor.
Amikor
stresszhelyzetbe kerülünk, veszteség vagy trauma ér bennünket, sokszor
ahelyett, hogy elengednénk a fájdalmat, önmagunk védelmében elrejtjük
azt. Terápiás körülmények között könnyen diagnosztizálhatóak ezek a
stressz pontok, melyeket minden esetben valamilyen anyagi sűrűség, tehát
fizikai tünet takar. A cél e területek feltárása, és a mögöttes érzelmi
töltet feloldása. Legyen szó egy tényleges terápiáról, tanácsadásról,
szülés kísérésről vagy egy művészi aktfotózásról.
A
lelki önkínzás, vagy ahogy én hívom, kudarcélvezés egy tudatalatti
program, amit az átélt trauma vált ki, és folyamatosan fut a háttérben,
akár kisgyerekkortól kezdve. Ez a program képes kapcsolódni bármilyen,
jelenben átélt fájdalommal, így a negatív érzés ereje megsokszorozódik
és az uralma alá vonja a gondolkodásmódunkat. Ebből következik, hogy
ugyanazokat a sérelmeket szenvedjük el újra és újra. Mivel ugyanaz a
program fut a háttérben, így ugyanazokat a feladatokat, szituációkat és
személyeket hívjuk be az életünkbe újra és újra.
A
közös munka során nem harcolni fogunk a kialakult mintával, hanem
tudatosítjuk és elfogadjuk azt. Megtanuljuk a fájdalmat átfordítani.
Miért? Csakis önmagunk miatt! A személyes és a terápiás tapasztalat
egyaránt azt mutatja, hogy legtöbbször a traumatikus sebek körbevesznek,
"hozzátapadnak" egy sokkal fontosabb életérzéshez (vagy
életfeladathoz), melynek megélése egy teljesebb, boldogabb,
egészségesebb énkép eléréséhez segít hozzá.
Személyes példám is alátámasztja a leírtakat. Ezért a jeligénk:
HASZNÁLD A FÁJDALMAD!
A
személyes kapcsolat, a bizalom és az elvárásoktól megítélésektől mentes
közeg elengedhetetlen a fejlődéshez. A továbbképzések, tanácsadások és
egyéb szolgáltatások minden esetben a kezelt igényeinek megfelelően
személyre szabva épülnek fel. Amiben minden szolgáltatás megegyezik az a
misszió, mely az alkalmazott eszköztártól függetlenül állandó. Ez pedig
a stressz, szorongás oldása, a kezelt belső erőforrásainak felfedezése
és a régi negatív minták átalakítása.
Egy kicsit másképp magamról ...
Tizenhárom
éves voltam, amikor a nevelőapám először meglátogatott éjszaka. Én
szerencsés voltam, mert fizikailag nem bántalmazott, és nem történt
behatolás sem. Viszont az éjszakai látogatások több mint egy éven
keresztül zajlottak, és mindig ugyanúgy. Arra ébredtem, hogy orálisan
kényeztet. Ennél többet csupán az első alkalommal akart, akkor azt
szerette volna, ha én kényeztetem őt a számmal. Mindezt azért - mondta ő
-, hogy felkészítsen a szexuális életre és a férfiakra. Szerettem ezt
az embert. Ötéves korom óta nevelt, fontos volt számomra.
Ez
azért nehéz, mert utóbb nagyon problémás leválasztani a szeretet,
csalódottság, szégyen, élvezet, bűn fogalmakat egymásról. Viszont van
itt még valami, ami ugyanolyan mély (ha nem mélyebb) nyomot hagyott
bennem, és a szexuális erőszakkal együtt 28 éves koromig
ellehetetlenített attól, hogy egészséges szexuális életet éljek.
Édesanyám és a nevelőapám szexuális értelemben nagyon felszabadult,
szenvedélyes kapcsolatban álltak egymással. Ebből adódóan öt- és
tizenhárom éves korom között heti rendszerességgel hallgattam órákon át
őket éjszakánként. Számtalanszor felébredtem a hangokra, néha
megpróbáltam szóvá tenni vagy kimutatni, hogy nekem ez nem jó. Hogy nem
értem, mi történik és zavar. De édesanyám elég egyértelműen adta a
tudtomra, hogy ehhez semmi közöm. Több oka is van annak, hogy mindezt
leírom. Egyfelől szeretném, ha látnád, ez bárkivel megesik, és igen,
lehet róla beszélni. Mert bármi is történjék, ez a kulcs a gyógyuláshoz.
TUDJ RÓLA BESZÉLNI! A problémáidról, a fájdalmadról. Mert ez az alapja
annak, hogy később egy egészséges szexuális kapcsolatban a partnerednek
is ki tudd mondani az igényeidet, vágyaidat. Hidd el, én tudom, miről
beszélek. Hosszú éveken át hallgattam édesanyámékat éjszakánként. Nem
akartam hallani. Olyannyira nem, hogy a fülem éveken át állandóan be
volt gyulladva. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan bólintanak most
közületek együtt érzően. Bizony. Ez önmagában kimeríti a gyermekkori
abúzus fogalmát. A második probléma, hogy egy gyermeknek fogalma nincs
róla, mi történik ilyenkor körülötte és benne. A testében, a fejében
egyaránt félelmet keltenek a nem odaillő hangok. Én például nagyon
féltem és iszonyúan szégyelltem magam. A testem természetes, hogy
reagált, de fogalmam sem volt, mi történik velem. A tapasztalataimat
pedig senkivel nem mertem megbeszélni. Érthető tehát, hogy amikor
tizenhárom éves koromban újabb abúzus áldozatává váltam (a meglévő
mellett), ismét úgy döntöttem, hogy nem szólók senkinek. Minek, igaz? Ha
eddig nem hallgattak meg, eztán miért tennék? És ha eddig nem kértem
segítséget, eztán miért tenném? Amikor tizennégy éves lettem,
megismerkedtem életem első fiújával, akibe bele is szerettem, és persze
le is feküdtem vele. Neki mertem először beszélni a velem történtekről.
Az ő buzdítására mondtam el mindent édesanyámnak, aki nem hitt nekem. A
fiúra hallgatva még a rendőrségre is elmentünk, de sajnos azt kell
mondanom, csak tovább mélyítették az egyébként is mély sebeket.
A
történetem világosan mutatja, hogy milyen elementáris fontosságú
programok sérülnek meg vagy épp indulnak be itt: anya-lánya és
apa/nevelőapa-lánya kapcsolat, önkifejezés, önfelvállalás, tiszta
kommunikáció, bizalom, tisztelet, önátadás hiánya, hamis énkép,
férfi-női szerepek és kapcsolódási lehetőségek beszűkülése,
alulműködése, negatív szülői minták tudattalan újraélése párkapcsolatban
vagy szülő-gyerek kapcsolatban, depresszió, kilátástalanság, áldozati
szerep újraélése, stb. A sort bármeddig folytathatnám. Az abúzusból
adódó szexuális panaszok nagyon sokfélék lehetnek, és persze mindannyian
másképp reagálunk a történtekre. Én például két területen ragadtam be:
lelki síkon az anya-lánya kapcsolat sérülése okozott komoly
nehézségeket, fizikai síkon pedig az anorgazmia. Előbbiből adódóan
blokkolódott az önkifejezésem, rögzült bennem az áldozati minta, és a
negatív anyai programot tudattalanul is továbbvittem a saját
gyermekeimre és a párkapcsolataimra egyaránt. Ezek nem kis dolgok, és a
felismeréshez vezető út végtelenül hosszúnak tűnt. Utóbbiból adódóan 28
éves koromig nem voltam képes férfi jelenlétében elérni az orgazmust,
sem beszélni arról, nekem hogy lenne igazán jó. Lehetett bármilyen
fantasztikus élmény a szex, egy ponton túl képtelen voltam átadni magam.
Ez az a bizonyos kontrollvesztéstől való félelem, amit én csak fal
effektusnak hívok. Most 34 éves vagyok. Ma már képes vagyok több
minőségben is élvezni a férfit és a tőle kapott orgazmust. De ami
számomra még fontosabb, felismertem azokat a negatív programokat,
amelyek tudattalanul a háttérből irányítottak. Ez nem könnyű út, viszont
nem is lehetetlen. Mindezt azért írom le, hogy tudd, van megoldás! Hogy
azzal a bizonyossággal olvass tovább, hogy nincs lehetetlen, még egy
olyan megfoghatatlan témában sem, mint az orgazmuszavar.
Remélem a weboldalon olvasgatva, közelebb kerülsz a saját gyógyulásodhoz, bármit is jelentsen ez számodra.
Szeretettel,
Kinga